Iskola-vita Erdő-fohásszal

ART

– Hahó gyere vissza és dobd ki a PET palackot!

– Dobd ki te!

– De hiszen te dobtad le a földre!

– Jaj, már, mer’ mi történik? Ha? Fizetésemelést kap a takarítónő?

– Nem, de a Föld pusztulását elősegíted vele.

– Úgyis lebomlik.

– A műanyagok 450 év alatt bomlanak le. Gondolj csak bele, mennyi idő ez! Az első palack még le sem bomlott.

– Ja, sajna nem az 1550-es években találták fel.

– Viszont ha szelektíven gyűjtöd a szemetet, akkor nem pusztítod a Földet, ráadásul pár hét alatt újrahasznosítható. Szerintem Isten jobban örülne, ha bedobnád a szelektív szemetesbe a PET palackot. Nem azért készítette nekünk ezt a világot, hogy elpusztítsuk.

– Nem is Isten teremtette a világot. Az ősrobbanással kezdődött minden.

– Igenis van Isten, és ő szeret minket, szóval az a minimum, hogy a kukába dobod a szemetet, mert gondolom, a te gyerekeidnek, a te unokáidnak egy tiszta Földet akarsz átadni.

– Na és, az ő bajuk, én se tökéletesen kaptam a Földet a nagyszüleimtől. Sőt még ők se, gondolj csak az ipari forradalomra! Tuti szemeteltek akkor az emberek!

– Ők főleg a légkört, de azt mi is keményen szennyezzük. Amúgy szerintem nem szemeteltek, akkoriban még nagyon figyeltek arra, hogy mindenhol rend legyen.

– Most is van utcaseprő, akkor is volt.

– Igaz, de az emberek nem hagytak maguk után annyi szemetet, mint most.

– Persze, persze.

– Na, akkor kidobod a palackot?

– Mondtam már, dobd ki te. Úgyis te vagy a Föld megmentője.

– Mindannyian azok vagyunk, még te is. Az erdők, a tengerek, az állatok önmagukat nem tudják megmenteni. Segítenünk kell nekik.

– Aha. ’Erdők, megmentelek titeket’, ’Állatok, én vagyok a megmentőtök’, ’Tenger, segítek’.

– Helyes dolgokat mondasz. Megmentheted az erdőket, ha kirándulás közben nem szemetelsz, hanem visszarakod a táskádba, és otthon a szelektív kukába dobod ki.

– A banánhéj úgyis elbomlik, az gyümölcshéj. Miért nem dobhatom el?

– Én a műanyag és alumínium palackokra-dobozokra gondoltam. A chipses zacskókról meg ne is beszéljünk. A banánhéjat sem dobhatod el, lehet. hogy egy állat megeszi, és meghal tőle.

– A vadászoknak könnyebb dolga van.

– A gyümölcsök, amiket a boltban veszünk, vegyszerrel vannak kezelve, ezért akár mérgezőek is lehetnek.

– Szóval napi ötször mérgezem magam. Na, jók ezek a mai professzorok is. Biztos meg akarják ölni a társadalmat, aztán megmentik az erdőket. Persze miután bolti gyümölccsel megetették az állatokat.

– Nem hinném, hogy meg akarják ölni, de az erdőket nekik is meg kell menteniük, ahogy mindenki másnak is. Olvastad már az Erdő fohászát?

– Nem. Én nem vagyok hívő.

– Oh, pedig Istennek te is a gyermeke vagy. Szóval apai tisztelettel igazán eldobhatnád a szemetet.

– Na, mondjad, mi van az Erdő fohászában?

Tulajdonképpen ez az erdő fohásza felénk, hogy ne bántsuk. Gyere, nekem le van mentve a telefonomra.

– Oké, mutasd. „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon…” Ne bánts, de szívesen elégek a kandallódban.

– Szerintem ez egyfajta önfeláldozás.

– A fa mártírhalált hal értünk, nehogy megfagyjunk.

– Tulajdonképpen igen. „Én vagyok, tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől”.

– Most is mártírhalált halt, pedig úgy is adhatna árnyékot, ha nem vágják ki.

– De az emberek kivágják, házat építenek belőle, és csak a szép fa a megfelelő, a többit kidobják.

– Gondolom, a következő az lesz, hogy ne szemetelj.

– Az lett volna: „és gyümölcsöd oltja szomjadat.”

– Ez logikus. Mi másra használnák a gyümölcsöket?

– Szaporodásra. A gyümölcs magjából új fa nőhet.

– Ahelyett, hogy vegyszerrel kezelnék. „Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok az asztalod lapja, én vagyok az ágy, amiben fekszel, a deszka, amiből csónakodat építed.”

– Használati tárgyaink is fából vannak.

– „Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.”

– A fa az élet és a halál jelképe is.

– Életünk végéig elkísér minket.

– „Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésemet: Ne bánts!”

– Nem is fogom bántani a fákat, nem fogom tovább pusztítani a Földet. Innentől kezdve mindig felszedem a szemetet, és rászólok másokra, hogy dobják bele a kukába. Megyek, és kidobom a PET palackot.

– Oké.

– Köszi, hogy megmutattad ezt a fohászt.

– Köszi, hogy hallgattál rám. Esetleg hétvégén egy közös szemétgyűjtés? Most lesz szombaton, az IFI előtt. A gyülekezet szervezi. Van kedved velünk tartani?

– Oké. Ez pontosan hány óra?

– Délután háromkor indulunk az Evangélikus templom elől.

– Köszi. Szia!

– Szia!