Ige és mérték magyarul – a 3/3. feladat értékelése

Egyik legnehezebb feladatnak bizonyult megbirkózni a Sylvester-Újszövetség régi szövegével, abból a korból, amikor még nem is alakult ki nyelvünk jelölésének egységes rendszere. Így ez egy igazi fordításfeladat volt, magyarról magyarra. Értékelésünkben nem voltunk túl szigorúak, főleg a téves vagy hiányos jelentésű szavak esetén vontunk le pontot, a hangok eltérő jelölése minden megoldásban sűrűbben előfordult (a sajátunkban is). Néhány esetben nem a teljes igeszakaszt jegyeztétek le, amit hiányos megoldásnak tekintettünk. Egy esetben pedig nem a Sylvester-szöveggel, hanem az új fordítású Biblia szövegével találkoztunk, amit nem tudtunk elfogadni.

Alább egy olyan megoldást mutatunk be, amit az eredeti szöveg és több csapat megoldása alapján készítettünk. A hangjelölések itt sem teljesen következetesek, elmozdulnak a mai kiejtés és jelölés felé (pl. szó végi ny helyett n szerepel), különben még nehezebben lenne olvasható.

Mikoron pediglen született volna Jézus Bethlhemben, Zsidóorszának városában, Heródes királynak ideiben, íme napkeletrül bölcsek jövinek Hierusalembe ezt mondván. Holott vagyon az zsidóknak királya, az ki született? Mert látok az ű csillagát napkeleten, és ide jövink, hogy imággyuk űtet. Mikoron pediglen ezeket meghallotta volna Heródes király, meg háborodék, és ű vele egyetembe egész Hierusalemnek városa, és egybe híván minden papi fejedelmet, és az nípnek minden írástudóit, meg tudakozék űtűlök, holott születnék az Christus. És azok mondának űneki. Bethlehemben Zsidóországnak városában. Mert ekkippen vagyon meg irván az prophétának általa. Zsidóországnak földe Bethlehem, te s semmiriszben küssebb nem vagy az Zsidóországnak fő városi között, mert tebelőled fog támadni énnekem az fejedelem, ki jó pásztornak szokása szerint fogja őrizni és bírni az én nípemet, az Izraelnek fiait. Legottan Heródes az bölcseket titkon ű hozzája hivatván, nagy szorgalmatossággal meg kérdezé ű tűlök az csillagnak meg jelenésinek ideit. És el bocsátván űköt Bethlehembe ezt mondá. Mikoron oda menendetek nagy szorgalmatossággal meg tudakozzatok az gyermek felől. Mihelyen pediglen megtaláltátok, követsígkíppen hozzátok meg énnékem, hogy én es oda mennyek és imággyam űtet. És az Bölcsek az királynak beszidire hajolván elmeninek. És íme az csillag, az melyet láttanak vala az nap támadaton ű előttük megyen vala, mindadziglan elő menvín, mignem meg állana az helynek felette, az mely helyen az gyermek vala. Mikoron pediglen látták volna az csillagot, felette ighen meg örülinek, és be menvin az házba, meg lelék az gyermeket az Máriával az ű annyával, és földre le esvín, imádák űtet. És az ű rejtekit megnyitván adának űneki ajándikokat, aranyat, temient és drága kenetet. És álmokban isteni szózat lőn ű hozzájok, mely szózatban intetinek, hogy Heródeshez űk meg ne térninek, más úton térinek meg az ű földekbe. Mikoron pediglen azok el mentenek volna, íme az úr istennek angyala meg jelenék Józsefnek álmában, ezt mondván ű neki. Kelly fel és vedd fel az gyermeket és az ű annyát, és fuss Egyiptomba, és ligy ott mind adziglan, mígnem én teneked szólandok. Mert keresni fogja az Heródes az gyermeket, hogy űtet el veszesse. Az Josef pediglen fel serkentetvín, fel vivé az gyermeket és az ű annyát iccaka, és Egyiptomba mene. És ott lőn mind az Heródesnek haláláiglan, hogy betellyesednék az mi meg vala mondatván, az Istentől az prófétának általa, ki ezt mongya. Egyiptomból hívám meg az én fiamot.

A költői feladat disztichon írása volt, ami nem könnyű ugyan, de aki meg sem kísérelte, annak a megoldása lényegesen kevesebbet ér.

A disztichon egy hexameter és egy pentameter sorból áll. A hexameterben hat versláb van, melyből az utolsó kettő daktilus (tá-ti-ti) és spondeus (tá-tá), a többi bármelyik lehet a kettő közül. A pentameter is hat lábból áll, de a 3. és a 6. csonka. A klasszikus pentameter első felében lehet spondeus, de a második felében csak daktilus állhat. És még egy fontos dolog: a klasszikus időmértékes versben nincsenek rímek.

Az Esze/ések csapatának sikerült a disztichont legjobban megközelíteni. Megoldásukat kiegészítettük olyan szövegrészekkel, amelyek a disztichon eredeti versmértékét követik (a javítások piros színnel olvashatók). Ezzel szeretnénk bemutatni a disztichon klasszikus versmértékét:

Isten a védő, oltalmából győzhet az ember.
Nála nagyobb és jobb nincs soha, fénye ragyog.
Oltalmaz, véd, büntet, a láncaimat odaadtam 
Rábízván magamat, nincs más védelem itt.
Csattog a porban a gyors paripának a lába,
Úgy repül Ő hozzám, vágyom a lelke javát,
Isten az én szabadítóm, benne a mennyei béke,
Rám veti áldását, lelke baráti jelét!