2017. december 19., kedd

Búcsúlevél






Reformáltak


Hőn szeretett Gergő!

Még emlékszem a napra, amikor Dobó István rám bízott Téged, hogy Török Bálint udvarába vigyelek. Nevelőd lettem, és fiamként szerettelek. Szeretettel és lelkiismeretesen neveltelek a Török fiúkkal együtt. Most mégis búcsúzom, drága Gergő.
Minden baj 1520. december 18-án kezdődött, amikor Budára érkezett a szultán követsége. Turbánok, kaftánok, prémek, szatén, selyem, rengeteg gyöngy és drágakő- ezt mind ajándéknak szánták, de ennek ára volt, de még milyen! Tudták, hogy már régen nem a rettegett Mátyás uralkodik, hanem egy tizenéves tapasztalatok nélküli ifjú, aki már akkor értesült Szelim szultán haláláról, amikor búcsút vett élete legszebb nyarának helyszínétől Pozsonytól, és visszaindult Budára. Az új szultán Szulejmán nem vesztegette az idejét. A békéért cserébe 10.000 aranyat kért az országtól, persze évente. Ki tudja, mi lett volna, ha akkor a király beleegyezik?
És jöttek a törökök. Félelemben tartottak, a legváratlanabb pillanatokban kerültek elő. Amerre csak jártak, félelem, halál és pusztítás várt minden ártatlanra. Elrabolták a gyerekeket, ahogy Vicuskát is.
Együtt utaztunk szülőfalumba. Emlékszel? Temetetlen holtakat találtunk, köztük édesanyámat is. A teste tele volt sebekkel. Nem kellett volna látnod, nagyon sajnálom, hisz gyermek voltál!
Azzal vigasztalódtam, hogy Luther Márton és az 1517-es wittenbergi tételek híre is hamar eljutott az országba, hála drága jó királynénknak, aki védelmébe vette a reformációt. Micsoda áldás!
Mohácsnál kelepcébe csaltak, az előretörő keresztényeket a látszatra megfutamodó oszmánok hirtelen bekerítették, és iszonyú vérontás következett.
Lutheránus pap létemre ezt már nem nézhettem. Sajnálom, hogy téged is bevontalak a terveimbe! Hiba volt, most már tudom. Nagy teher ez egy 16 évesnek.
Mérlegelnem kellett, dönteni…
A döntés nem volt könnyű, hisz ölni bűn, de nem látok más kiutat, más lehetőséget. Mennyi ártatlan embernek kell még meghalnia, megsebesülnie? Meddig élhetünk még félelemben, rettegésben? Hol van ilyenkor Isten? Kérdezted te is és sokan mások. Itt van és elképedve látja mire képes az ember. Önálló akaratot adott és ez lett.
Valamit tenni kell, nem nézhetem, nem tűrhetem tovább a pusztítást! Meg kell akadályoznom az öldöklést!
Egyedül indulok útra, felrobbantom Szulejmánt.
Ha baj érne, hisz nem veszélytelen, amire készülök, rád hagyom egyetlen kincsemet, Jumurdzsák gyűrűjét. Imádkozz. Szükségünk van bűnbocsánatra.
Bízom Isten kegyelmében!  

                                                          Szeretettel: Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése