Reformáltak
Hőn szeretett
Gergő!
Még emlékszem a
napra, amikor Dobó István rám bízott Téged, hogy Török Bálint udvarába
vigyelek. Nevelőd lettem, és fiamként szerettelek. Szeretettel és
lelkiismeretesen neveltelek a Török fiúkkal együtt. Most mégis búcsúzom, drága
Gergő.
Minden baj 1520.
december 18-án kezdődött, amikor Budára érkezett a szultán követsége. Turbánok,
kaftánok, prémek, szatén, selyem, rengeteg gyöngy és drágakő- ezt mind
ajándéknak szánták, de ennek ára volt, de még milyen! Tudták, hogy már régen
nem a rettegett Mátyás uralkodik, hanem egy tizenéves tapasztalatok nélküli
ifjú, aki már akkor értesült Szelim szultán haláláról, amikor búcsút vett élete
legszebb nyarának helyszínétől Pozsonytól, és visszaindult Budára. Az új
szultán Szulejmán nem vesztegette az idejét. A békéért cserébe 10.000 aranyat
kért az országtól, persze évente. Ki tudja, mi lett volna, ha akkor a király
beleegyezik?
És jöttek a
törökök. Félelemben tartottak, a legváratlanabb pillanatokban kerültek elő.
Amerre csak jártak, félelem, halál és pusztítás várt minden ártatlanra.
Elrabolták a gyerekeket, ahogy Vicuskát is.
Együtt utaztunk
szülőfalumba. Emlékszel? Temetetlen holtakat találtunk, köztük édesanyámat is.
A teste tele volt sebekkel. Nem kellett volna látnod, nagyon sajnálom, hisz
gyermek voltál!
Azzal
vigasztalódtam, hogy Luther Márton és az 1517-es wittenbergi tételek híre is
hamar eljutott az országba, hála drága jó királynénknak, aki védelmébe vette a
reformációt. Micsoda áldás!
Mohácsnál
kelepcébe csaltak, az előretörő keresztényeket a látszatra megfutamodó oszmánok
hirtelen bekerítették, és iszonyú vérontás következett.
Lutheránus pap
létemre ezt már nem nézhettem. Sajnálom, hogy téged is bevontalak a terveimbe!
Hiba volt, most már tudom. Nagy teher ez egy 16 évesnek.
Mérlegelnem
kellett, dönteni…
A döntés nem
volt könnyű, hisz ölni bűn, de nem látok más kiutat, más lehetőséget. Mennyi
ártatlan embernek kell még meghalnia, megsebesülnie? Meddig élhetünk még
félelemben, rettegésben? Hol van ilyenkor Isten? Kérdezted te is és sokan
mások. Itt van és elképedve látja mire képes az ember. Önálló akaratot adott és
ez lett.
Valamit tenni
kell, nem nézhetem, nem tűrhetem tovább a pusztítást! Meg kell akadályoznom az
öldöklést!
Egyedül indulok
útra, felrobbantom Szulejmánt.
Ha baj érne,
hisz nem veszélytelen, amire készülök, rád hagyom egyetlen kincsemet,
Jumurdzsák gyűrűjét. Imádkozz. Szükségünk van bűnbocsánatra.
Bízom Isten
kegyelmében!
Szeretettel: Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése