A vallás meghatározza az életet

ART

A vallás meghatározza az életet. Lehetsz gazdag, lehetsz szegény, lehetsz beteg, egészséges, a hit mindig ott lesz benned, a szíved mélyén te is tudod. Amikor rossz dolgok történnek veled, meginogsz, de a rosszat mindig követi valami jó…

Még nagyon fiatal voltam, 16-18 éves. Hideg téli este volt. Hosszú útról tértem haza. Össze voltam zavarodva. Egy romos fogadóban szálltam meg. A szobám a legfelső emeleten volt. Felmentem a lépcsőn, benyitottam a szobába, de amikor le akartam huppanni az ágyra, észrevettem, hogy egy kislány áll az ablakom előtt. Ragyogó szőke haja a vállára omlott. Kék szeme magabiztosan fúródott a tekintetembe. Percekig tátott szájjal bámultam, nem tudtam megszólalni.

– Te meg ki vagy? – nyögtem ki végül.

– Mutatnom kell neked valamit! – válaszolta mosolyogva. Olyasmit adok neked, amit senki nem tud elvenni tőled.

– Micsodát? – kérdeztem hitetlenkedve.

– Erre magadtól kell rájönnöd! – nevette el magát, majd csettintett az ujjával, mire egy tisztáson találtam magam.

A tisztás mellett hosszú földút futott. Az úton egy alacsony, zömök ember kapkodta a lábait, ijedtnek tűnt. Biztosan a vihar miatt fél – gondoltam. Ekkor hirtelen egy hatalmas villám csapódott a földbe, közvetlen a férfi előtt.

– Szent Anna segíts! Szerzetes akarok lenni! – kiáltotta. Változott a kép. Az ember Rómában állt egy tér közepén, ahol búcsúcédulákat lehetett vásárolni. Látszott rajta, hogy kiábrándult, csalódott a katolikus egyházban. A látomás megint változott. Az ember egy vártemplom kapujánál állt, és egy papírlapot szögezett a fába. Kilencvenöt tétel állt a lapon. Hozzá akartam érni, de már egy templomban álltam. A kapu fölé ezt a szöveget vésték: Csak hit által üdvözül az ember!

Benyitottam, a templom belseje egyáltalán nem hasonlított a katolikusok túldíszített templomaihoz. Egyszerű volt, de mégis gyönyörű, családias. A padsorokban férfiak, nők és gyerekek ültek. Ámulattal itták az idős lelkész szavait.

– Ő Luther Márton! – szólalt meg egy hang mellőlem. Az ő életét mutattam meg neked. – A lány állt mellettem.

– Már hallottam róla. Ő az evangélikusok atyja! – feleltem. De miért mutattad ezt meg nekem?

– Hogy olyan legyél, mint ő. Ez a te feladatod, Somogyi Gábor – mondja halkan. Ránézek. Ki vagy te valójában? – kérdezem. De a választ már sejtem. A lány felém fordul, a fején aranyló glória jelenik meg.

– Én csak egy hírnök vagyok – mondja, kinyitja az ablakot, majd feláll a párkányra. Remélem, megértetted, mit kaptál? – Kábultan rohanok le a lépcsőn, majd ki az udvarra, de mikor leérek, már csak hűlt helyét látom az angyalnak.

Ekkor fogadtam mag, hogy evangélikus pap leszek, bár mostanra mindenemet elvették, egy valamit kivéve: az angyal ajándékát…

– A hitem megmaradt.