Egy irányba
Drága Tamás Testvérem!
Jelenleg Eger
városában tartózkodok. 1552-t írunk, és a török túlerővel szemben próbálunk
helytállni. Mivel nekik is szükségük van egy kis szusszanásra, így én is
kihasználom ezt a pár percet arra, hogy megosszam veled a gondolataimat, és
egyben az utókor számára is feljegyezzem a jelenlegi kor aktualitásait.
Ilyenkor mindig
előtérbe kerül a szentimentális énem. Ezekben az üres percekben nagy örömmel
gondolok ugyanis arra, amikor a váron kívül éltem, és arra, hogy a falvakat
járva hirdethettem Luther tanításait az embereknek.
Noha én teljes
mértékben meg vagyok győződve a tanítás fontosságáról és arról, amit Luther
maga is szeretne megvalósítani, még mindig nagyon sokan vannak, akik nem
akarják ezt elfogadni.
Drága Testvérem!
Mivel már egy
ideje nem volt lehetőségünk egy személyes találkozásra, így nem tudom, hogy te
milyen véleményen vagy ezzel az üggyel kapcsolatban.
A sok változás
mellett még a török is itt ül a nyakunkon. Segítséget hiába várunk. Teljesen
magunkra maradtunk. De kitartunk és harcolunk. A kemény munka mindig meghozza a
gyümölcsét. Remélem, hogy ti is bírjátok még a küzdelmet a törökkel szemben.
Ha meg vagy
győződve a munkád fontosságáról, és azt teljes erőbedobással végzed, akkor
hitelesebb lehetsz az emberek előtt, és a siker sem marad el.
Én gyakran töröm
a fejem azon, hogy vajon miért olyan nehéz egyes emberekkel elfogadtatni ezeket
az új tanítási elveket. Sajnos a jelenlegi egyházszervezet inkább kizsákmányol
bennünket, mintsem megbocsátó lenne velünk szemben.
Én személy szerint szeretném
megértetni az emberekkel, hogy Isten örök igazságossága kegyelmi ajándék, és
semmilyen egyéni cselekedettel nem lehet azt kiérdemelni.
Bízom benne,
hogy te is úgy gondolod, hogy ezt csakis a Krisztusba vetett hittel nyerhetjük
el.
Remélem, Jézus
jóságának köszönhetően te jó egészségnek örvendesz. Nálunk sok a sebesült és a
beteg. Lelkileg is megviselnek bennünket a történtek. Próbáljuk minél
gyakrabban kihasználni azokat a szabad perceket, amiket Isten ajándékba ad
nekünk, hogy kibeszélhessük magunkból a gondjainkat.
Az emberek
aggódnak a jövőjük miatt. Kétségek közt őrlődünk, hiszen úgy hallottuk, hogy
nálatok ott Mohács környékén nagy összecsapásra készül velünk a török.
Sorsdöntő ütközetet tervez. Nem tudom, hogy meddig leszünk képesek még
kitartani. Erőnk és egészségünk is hanyatlik.
Sokat
beszélgetek itt a várban is az emberekkel, és próbálom támogatni őket. Sajnos
nagyon sok rossz élménnyel gazdagodtam az alatt az idő alatt, amikor próbáltam
hirdetni a Lutheri tanokat. Sokszor kellett menekülnöm, mert megdobáltak. Így
már nagyon óvatos vagyok, ha igét hirdetek.
Mit szólsz a
Lutheri búcsúcédulákhoz?
Az én szememben
nagy bátorságra vall, hogy kitűzte azokat a Wittenbergi egyetem kapujára.
Lassan, de
mindannyian megéljük, hogy a kegyelem ingyen van, csakúgy, mint a jó
cselekedeteink. Persze árulók mindig akadnak közöttünk is, akik gyáván el
akarnak árulni minket. Ezért mindig résen kell lennünk a gonosszal szemben.
Minden nap
imádkozunk Jézushoz, hogy eltűnjön az eddigi nagy különbség a felszentelt papok
és a gyülekezet között. Mindannyian hirdetjük az igét, de mégis figyelünk arra,
hogy csakis az arra alkalmas személyt jelöljük ki tisztségviselőnek.
Drága Testvérem!
Ezt még nem
említettem senkinek, de gyakran kínoznak gondolatok, amikre most még nem tudom
a választ, de ti, akik e sorokat olvassátok, ti már tudni fogjátok, hogy
alaptalanok voltak-e ezek vagy sem. Elárulom neked is gyötrő kínjaimat.
A török nem gördít
akadályt e tanok terjesztése elé, de ugyanakkor minden másban át akarja venni
az irányítást felettünk.
Ez felettébb
gyanús nekem. Persze lehet, hogy nem vagyok egyedül a negatív képzelgéseimmel.
Ismervén a törököt, még azt sem lehet neki elhinni, amit kérdez.
Így nehéz
kiigazodni rajta. Vajon hátsó szándékai vannak? Vagy tényleg ők is hasonlóan
gondolkodnak. Erre még nem leltem meg a megfelelő választ. Csak bízok és bízok.
A reményt nem adom fel soha.
Remélem sikerül
féken tartanunk a gonoszt és a rosszat. Ha a lelkünkben elkötelezettség
uralkodik, akkor biztosan Krisztus országába jutunk, ha eljön az ideje.
Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy csak
Istennek tartozunk engedelmességgel és nem az embereknek.
Hűűha, lángokban
áll a vártorony. Segítenem kell az oltásban és a török visszaverésében.
Mindenki tüsténkedik, az asszonyok is fáradhatatlanul küzdenek, így én sem
akarok kimaradni a segítségnyújtásból.
Ha ezt túléljük,
akkor a későbbiekben is számíthat mindenki rám. Vigyázó szemen továbbra is
rajtad és rajtatok tartom.
Isten óvjon Téged és Mindnyájunkat!
Gábor Testvéred
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése