Fánkok
L: Ítélkezhetünk-e az emberek
felett bármilyen ügyben?
Gy: Nem, semmiképpen.
L: Miért mondod ezt?
Gy: A Biblia szerint azért, mert
akkor minket is ugyanazzal az ítélettel sújtanak majd.
L: Miért gondolod ezt, hiszen mi nem
követtük el azt a bűnt?
Gy: De bármikor elkövethetjük.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Úgy, hogy csak egy kis
figyelmetlenség, és máris az ördög csapdájába esünk.
L: Mit gondolsz, miért ítélkezünk
olyan könnyen egymás felett?
Gy: Mert amíg mások felett ítélkezünk,
mentesülünk a bennünket gyötrő kínzó bűntudat alól.
L: És még?
L: Lehet más oka is?
Gy: Igen, amíg másokon köszörüljük
a nyelvünket, addig nem kell szembenéznünk a saját elfogadhatatlannak tartott
belső tartalmainkkal.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Úgy, hogy mások kritizálása
kitölti a látóteret, eltakarva a saját hibákat.
L: Akkor ez azt jelenti, hogy nem
szembesíthetjük a másik embert a hibáival.
Gy: De igen.
L: Hogyan tehetjük meg ezt?
Gy: Csakis szeretettel.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Fontos a belső indíttatás, hogy
a figyelmeztetés ne indulatból legyen, hanem mert szeretem a másikat és jót
akarok neki.
L: Ezt hogyan lehet megvalósítani a
gyakorlatban?
Gy: Először négyszemközt, csendesen
figyelmeztetem.
L: Azután?
Gy: Hatszemközt, egyik barátunkkal
együtt.
L: És azután?
Gy: Talán a közösség meg tudja
győzni.
L: Mit tehetsz még érte?
Gy: Isten elé viszem imádságban.
Neki minden lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése