2017. november 11., szombat

Az ítélkezésről





Fánkok



L: Ítélkezhetünk-e az emberek felett bármilyen ügyben?
Gy: Nem, semmiképpen.
L: Miért mondod ezt?
Gy: A Biblia szerint azért, mert akkor minket is ugyanazzal az ítélettel sújtanak majd.
L: Miért gondolod ezt, hiszen mi nem követtük el azt a bűnt?
Gy: De bármikor elkövethetjük.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Úgy, hogy csak egy kis figyelmetlenség, és máris az ördög csapdájába esünk.
L: Mit gondolsz, miért ítélkezünk olyan könnyen egymás felett?
Gy: Mert amíg mások felett ítélkezünk, mentesülünk a bennünket gyötrő kínzó bűntudat alól.
L: És még?
Gy: Amit magunkban nem tudunk elfogadni, azt kivetítjük a másikra, így csökken a belső nyomás.
L: Lehet más oka is?
Gy: Igen, amíg másokon köszörüljük a nyelvünket, addig nem kell szembenéznünk a saját elfogadhatatlannak tartott belső tartalmainkkal.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Úgy, hogy mások kritizálása kitölti a látóteret, eltakarva a saját hibákat.
L: Akkor ez azt jelenti, hogy nem szembesíthetjük a másik embert a hibáival.
Gy: De igen.
L: Hogyan tehetjük meg ezt?
Gy: Csakis szeretettel.
L: Ezt hogy érted?
Gy: Fontos a belső indíttatás, hogy a figyelmeztetés ne indulatból legyen, hanem mert szeretem a másikat és jót akarok neki.
L: Ezt hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban?
Gy: Először négyszemközt, csendesen figyelmeztetem.
L: Azután?
Gy: Hatszemközt, egyik barátunkkal együtt.
L: És azután?
Gy: Talán a közösség meg tudja győzni.
L: Mit tehetsz még érte?
Gy: Isten elé viszem imádságban. Neki minden lehetséges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése