El Shaddai
Genezis 12,1–9
Az első rész a
Gen 1-3. terjedő verseket foglalja magában, amelyben Isten felszólítja
Ábrahámot a vándorlásra és elhalmozza ígéretekkel. A 4-9. terjedő versek
Ábrahám válaszát tartalmazzák, azaz útját Kánaánba.
Az egység szerkezete:
→ Isten
szava: 1. vers – isteni felszólítás a vándorlásra
2. vers – isteni
ígéret Ábrahámnak (nagy nemzetté teszlek)
3. vers – isteni
ígéret Ábrahámnak (benne a föld nemzetségei is megáldatnak)
→ Ábrahám
válasza: 4-5. vers – Ábrahám útja Kánaánba egész házanépével
6-7.
vers – Ábrahám útja és Isten megjelenése
8-9. vers
– Ábrahám útja és oltárépítés
1. vers:
Ábrahám nem
saját magától indul Kánaán földjére, hanem Isten szava készteti erre. Számára
ez az első hit próbáját jelentette. Isten
nem konkrét célt mutat meg Ábrahámnak, csupán az irányt mutatja meg, amerre
haladnia kell. A föld, amelyre Isten küldi, ebben a versben még ismeretlen
marad, „a föld, amelyet majd mutatok neked”. Ábrahám azért lesz majd a
későbbiekben a hit példaképe, mert mindent biztosat felad a bizonytalanért.
2-3.
vers:
Az első 4 ígéret a 2. versben található, a
következő három pedig a 3. versben. A következő ígéretek hangzanak el:
-
„nagy néppé
teszlek” (2a.)
-
„és megáldalak”
(2a.)
-
„és naggyá
teszem nevedet” (2a.)
-
„és áldás
leszel” (2b.)
-
„és megáldom
azokat, akik áldanak téged” (3a.)
-
„s aki átkoz
téged, azt én is megátkozom” (3a.)
-
„és általad
nyer áldást a föld minden nemzetsége” (3b.)
Az ígéret központi eleme az áldás, amely abban
érvényesül, hogy Isten nagy néppé teszi Ábrahámot, és Ábrahám áldása mások
számára is áldássá válik.
A 3. vers részletesen bemutatja, hogy miként lesz
Ábrahám áldássá: egyrészt úgy, hogy az emberek Ábrahámhoz való viszonyukban
Isten áldását vagy átkát vonják magukra (3a.), másrészt Ábrahám áldása forrása
lesz az emberiség számára (3b.).
4-5. vers:
Ábrahám
engedelmeskedik Isten parancsának. Ábrahám engedelmességét hangsúlyozza. Az
Istennek való engedelmességet előbbre helyezi, mint a családja iránti hűséget.
Megtudjuk az
igéből, hogy Lót is vele ment, az ő unokaöccse. Lótnak a jelentősége, hogy
előkészítse a következő történeteket.
6-7. vers:
Ez az
igeszakasz Ábrahám útját írja le Kánaánban Móre tölgyeséig, valamint Isten Ígéretét
és Ábrahám háláját.
Itt az ígéret előrevetíti az utód ígéretének
témáját, amely egy újabb hitpróbát jelent a pátriárka számára, hiszen a Gen
11,30-ból tudjuk, hogy Sára meddő volt. Ábrahám hisz Isten szavának, és hálául
oltárt épít, hogy ezzel kifejezze tiszteletét Istennek és segítségül hívását.
8-9.
vers:
Sichem vidékéről továbbvándorol Kánaánban Bételtől
keletre az (efraimita) hegyvidékére, ahol sátrat vert.
A tartózkodási helye meghatározható a 8. versből:
Bétel nyugatra, Ai pedig keletre esett. Ez a megjelölés és a sátorverés arra
utal, hogy több ideig tartózkodott ott.
1. John
Bright: Izráel Története, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2001
2. Rózsa
Huba: A Genesis Könyve II., Szent
István Társulat, Budapest 2009
Gerhard von Rad: Az
Ószövetség teológiája I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése