A magvető – magyarázó jegyzetekkel

ART

A magvető példázata (Mt 13,1–23; Mk 4,1–20.25; Lk 8,4–15.18)

13 ¹Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. ²Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba (1), és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. ³Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal (2): „Íme, kiment a magvető vetni (3), ⁴és vetés közben néhány mag az útfélre (4) esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Mások  sziklás helyre (5) estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; ⁶de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Mások tövisek (6) közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. ⁸A többi pedig jó földbe (7) esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit (8). ⁹Akinek van füle, hallja!” ¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” ¹¹Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. ¹²Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van (9). ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” (10) ¹⁴„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! ¹⁵Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (11) ¹⁶„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” ¹⁸„Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag (12). ²⁰Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik (13). ²²Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést (14). ²³Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.” (15)

1.       Mert a víz jobban viszi a hangot.

2.       Elbeszéléssé bővített hasonlat, melyben egy hétköznapi esemény vagy kép valamilyen tanítást világosít meg. Jézus a legtöbb tanítását példázatban fogalmazta meg.

3.       Jézus korában alapvetőleg két módon történt a magvetés: felszántott földre hintették a magokat / elhintették a magokat, majd felszántották a földet (a példázatban is). A mag Isten igéje, a magvető pedig Jézus.

4.       Az út, az ösvény, mely a szántóföld mellett van, kemény. A mag rajta marad, de meggyökerezni nem tud. A madarak felkapkodják. →(12)

5.       Vékony termőföld fedi a sziklatalajt. A mag ki tud csírázni, de nem tud rendesen gyökeret ereszteni. →(13)

6.       A tövisek még nem bújtak elő, amikor a magvető vet. A szántóföldnek ez a része is jónak tűnik. →(14)

7.       A jó föld befogadja a magot. Azok az emberek, akiknek az ige a szívükhöz ér, rögtön befogadhatják azt. →(15)

8.       Vannak, akik kevesebb „gyümölcsöt” teremnek, de ők nem kevesebbek Isten számára.

9.       Ha van valamink, és az jó, akkor azt gyarapítsuk, de ha kevés valamink van, és az rossz, akkor keressük meg a jót, és gyarapítsuk azt.

10.    Jézus nem azért szól hozzánk, mert beszélhetnéke van, hanem a mi érdekünk miatt. Akiben tudatosul, hogy Jézus szólította meg, és ez neki fontos, egészen máshogy fogja befogadni az igét.

11.    Sok ember elfordul, vagy nem figyelmesen, kitárt szívvel várja az igét, ezért ők „rossz talajok”, de vannak, akik az igét nyitott szívvel fogadják, tehát „jó földek lehetnek”.

12.    Ez azt jelenti, hogy az ilyen emberek hallják Isten igéjét, de szívük nem fogadja be, majd amikor jön a gonosz, akkor ő elragadja. Van, aki teljesen értetlenül megy haza egy Istentiszteletről. Oda sem figyelnek az igehirdetésre, sokkal inkább a maguk problémájával voltak elfoglalva.

13.    Vannak emberek, akik hallják az igét, és örömmel fogadják be szívükbe, de hitüknek nincs mélysége, ezért nem „gyökeredzik meg”. Ha üldözés támad az ige miatt, ők azonnal eltántorodnak. Vannak, akik emlékeznek rá, megértik az ige lényegét, de a szívükig már nem jut el, ezáltal nem lesz belőle tett, cselekedet.

14.    Az ilyen emberek hallgatják az igét, de hagyják, hogy az élet gondjai és más kívánatos dolgok megfojtsák az igét. Vannak, akik szintén emlékeznek és eljutott szívükig az ige, de a szívükben helyet kap a világi gazdagság és a rossz, gonoszság, ezért nem lesz belőle cselekedet.

15.    Vannak olyanok, akik nyitott szívvel és lélekkel hallgatják az igehirdetést. Ők úgy mennek haza, hogy Isten hozzájuk szólt, volt kapcsolatuk Istennel. Ők már eleve úgy ülnek be Istentiszteletre, hogy Isten ma is szólni fog hozzájuk. Ők fogják hirdetni az embereknek is Isten igéjét, és általuk más emberek is befogadhatják az igét a szívükbe.